„Játszótér biztonságos határokkal”

Mindezekkel az eszközök akkor érhető el a vágyott fejlődés, ha adott egy biztonságos, megtartott tér, amelyben nyugodtan el lehet merülni. A csoportkeretek, közösen elfogadott szabályok mellett a vezető figyelme, empátiája és visszajelzései támogatják a „biztonságos játszótér” létrejöttét. Az online térben én megengedő vagyok a kamerahasználattal kapcsolatban, és lehet „választott láthatatlanságba” burkolózni. Többeknél időt igényel, amíg a kamera, és a képernyőn tükröződő önmagunk a tér természetes részévé válik, és én szeretek időt hagyni az ismerkedésre. Ebből viszont az következik, hogy sokszor nem látom a csoporttag mozgását, mozdulatait, és a vizuális információ hiányában más csatornákra hagyatkozom az instrukciók megfogalmazásában. 

„Összeértek a tereink”

Egyelőre még nem tudom tudományosan megragadni, hogy mi segíti az összehangoltság létrejöttét a virtuális térben, de meglepően gyakran érkeznek olyan visszajelzések, hogy az instrukcióim „segítettek továbblépni”, vagy a „legjobbkor jöttek”. Egy nemrégen tartott kerekasztal beszélgetés mozgás- és táncterapeuta résztvevője úgy fogalmazott, hogy mintha egy új érzékszerve kezdett volna kifejlődni az online térben. Roz Caroll  (2021) meglepőnek nevezi, hogy milyen energetikai kommunikáció tud létrejönni emberek között, akik fizikailag távol vannak egymástól. Amit megfigyeltem még, és Caroll írása is megerősítette, hogy a virtuális tér nem akadálya az empátiának, így a kinesztetikus empátiának sem, hiszen tükörneuronjaink működésének nem szab határt a képernyő. Susan Garcia Medrano (2021) online autentikus mozgáscsoportjának visszajelzései nagyon hasonlóak ahhoz, amit én is tapasztaltam a saját csoportomban. A „harmónia”, energetizáltság”, „belső csend és béke”, „összhang”, „melegség” érzései gyakran megfogalmazásra kerültek az alkalmak zárókörében. Ahogy volt példa elérzékenyülésre, és a csoporttagok empatikus reagálására is ezekben a helyzetekben. Az önismereti folyamatok rejtenek magukban hullámvölgyeket, meglepő felismeréseket, fájdalmasabb találkozásokat érzésekkel, emlékekkel. Ezekkel is tudtunk dolgozni a virtuális csoporttérben, köszönhetően a csoportban kialakult összetartozás érzésnek és intimitásnak.